A szabad gondolatáramlás légifolyosóján diszkrét félhomályban megbúvó Európa Büfé előtt ma nem másba botlottam, mint a politikai futballpályák két fenegyerekébe, Orbán Viktorba és Daniel Cohn-Benditbe. Amikor megláttam őket gőzölgő fejjel, azt hittem, hogy még mindig a január 19-i Európa Parlamentbeli vitájukat folytatják, ám közelebb érve rá kellett döbbennem, hogy csak a kezükben tartott latte macchiattók gőzölögnek, a két politikus pedig, mint két anekdotázó csapatkapitány az öregfiúk meccs után, kedélyesen diskurál.
Vajnágh Domokos írása
- Már attól féltem, nem válaszolsz Brüsszelnek – mondta Daniel Cohn-Bendit, az üvegpoharában váltakozó fehér és sötétbarna csíkokban gyönyörködve. Szívesen belekortyolt volna már kávéjába, de mint aki attól fél, hogy valaki azt gondolja róla, nem tűri a sötétbarna és a fehér békés egymás mellett élését, nem mert belekavarni.
- Ugyan, nem gondolod, hogy ekkora öngólt rúgok magunknak – mondta Orbán Viktor és Daniel Cohn-Bendit-től nem zavartatva magát határozott mozdulattal megkavarta saját kávéját, mely pillanatok alatt egynemű világosbarna színbe olvadt. – Csak hát meg kellett várnom a határidő végét, hadd higgye mindenki, hogy minket nem hajt a tatár.
- Persze, persze, a keménység látszatát fent kell tartani – mondta Daniel Cohn-Bendit és minekután Orbán Viktor megtette az első lépést, ő is nyugodtan megkavarta saját kávéját.
- Jut eszembe, Viktorkám, nincs kedved megismételni a januári csörténket? Mindkettőnk népszerűségére ráférne. A baloldali és jobboldali sajtó egyaránt zabálta.
- Nagyon szívesen, Danikám, csak a vívást hagyjuk ki belőle.
- Mi bajod a vívással? Az egy igazán nemes sport – kérdezte Daniel Cohn-Bendit szemöldökét felhúzva, majd nagyot kortyolt kávéjából.
- Önmagában semmi, de most itt van nekem ez a mi bajvívónk, a Schmitt Pali, akit még az én beépített embereim és bértollnokaim se tudnak kimosdatni a plágiumbotrányából.
A Fidesz az MSZP-nek könyörög...
Barroso nem hajlandó fogadni Orbánt!
Botrány! Cohn-Bendit letökfejezte Orbánt!
Az IMF felvásárolná Magyarországot
- Akkor nevezzük verbális pankrációnak, nekem mindegy – mondta Daniel Cohn-Bendit, majd letörölte szája széléről a ráragadt tejhabot. – Mit szeretnél, most miért essek neked?
- Tulajdonképpen mindegy, én úgyis mindenből kibeszélem magunkat – felelte Orbán Viktor és ő is nagyot kortyolt kávéjából. – De most már, ha lehet, ne feszegessük ezt a média témát, már úgyis mindenkit csak untatnánk vele.
- Romakérdés?
- Hát most az se lenne szerencsés. Ott volt az az ominózus affér a Berlinálén, amikor a minisztériumom néhány túlbuzgó embere szórólapokat osztogatott Fliegauf Benedek romagyilkosságokról szóló filmje után.
- Ne hülyéskedj velem, Viktor! – mondta Daniel Cohn-Bendit és elfeledkezve róla, hogy kezében még ott a félig telt pohár, széttárta kezeit, mire kávéja beterítette a padlót, meg a büfés pultot. Orbán Viktor cipője a csodával határos módon megúszta szennyeződés nélkül.
- Mint az európai liberalizmus két lábon járó szimbóluma, mi a francért támadhatnálak, ha nem a sajtószabadság sárba tiprásáért vagy a cigányüldözésért?
- Mit szólnál az adatvédelmi hatóság függetlenségének sárba tiprásához? – kérdezte Orbán Viktor.
- Megőrültél? Ki a fenét érdekel az adatvédelmi hatóság? – kérdezte Daniel Cohn-Bendit. – Tudják a magyar emberek egyáltalán, mire jó az?
- Dehogy tudják. No de mióta érdekelnek téged a magyar emberek, öreg barátom? – kérdezte Orbán Viktor a rá annyira jellemző kaján vigyorral a szája szegletében és kihörpintette a maradék kávét is poharából.
- Hát, amióta téged, Viktorkám – mondta Daniel Cohn-Bendit és elnézést kérőn intett a visszaérkező büfésnőnek, amiért beterítette a pultot. A büfésnő, egy molett szőke, középkorú hölgy fintorogva csóválta a fejét, mintha csak azt mondaná, politikus, mi mást várnánk tőle, de szó nélkül előkapott a pult alól egy rongyot és nekiállt eltakarítani a kávéfoltot.
- Erről van szó! – mondta Orbán Viktor. – Örülök, hogy így megértjük egymást. Hidd el, ez a leghálásabb téma mindkettőnk számára! Senki sem ért belőle semmit, és már úgyis megoldottuk a kérdést. De azért te kedvedre üvöltözhetsz velem egy sort, én pedig majd szokás szerint jól megvédem magunkat, közben elsütök néhány lózungot Magyarország sérthetetlen függetlenségéről, ahogy a múltkor is. Esetleg, ha a kamera megint rád szegeződik a beszédem alatt, megint elmutogathatnád, hogy én mennyire hülye vagyok. Az a múltkor is nagyon hitelessé tette a vitánkat.
- Úgy gondolod? – kérdezte Daniel Cohn-Bendit és az újfent tisztává varázsolt büféspultra tette kiürült poharát.
- Határozottan – mondta Orbán Viktor, és ő is a pultra tette poharát.
- És mi legyen az új elem? – kérdezte Daniel Cohn-Bendit az órájára pillantva.
- Új elem? - kérdezte Orbán Viktor csodálkozva.
- Valamivel fel kéne dobni a műsort. Mégse játszhatjuk el szóról szóra ugyanazt, mint a múltkor.
- Mit szólnál hozzá, ha a végén egy felütésemre reagálva nekiesnél a Jobbikosoknak?
- Jobbikosoknak?
- Ők azok az árpádsávos zászlót lobogtató, cigányozó, magyar gárdás bagázs, akik nem szavazták meg az uniós fiskális paktumhoz való csatlakozásunkat.
- De hát nemrég még te is ellenezted, nem?
- Elfelejtetted, hogy én milyen bámulatosan tudom változtatni az álláspontomat. Most már teljes mértékben elkötelezett híve vagyok a fiskális paktumnak.
- Csak egyet árulj el nekem, barátom – mondta Daniel Cohn-Bendit és átkarolta Orbán Viktor vállát. - Mit nyerek én mindezzel?
- Nem elég, hogy rúghatsz nekem egy gólt a forradalmárok öregfiúk bajnokságában? A szocik otthon biztosan szobrot állítanak neked érte.
- Az nagyszerű, de azért valami kis bizniszt is gründolhatnál nekünk, ha már a SODEXO-t kigolyóztátok.
- Légitársaság nem érdekel benneteket?
- Na menj a …!
Vendégszerzőnk, Vajnágh Domokos blogja itt olvasható.
Lájkolja a Képviselőfánk Facebook-oldalát, hogy elsőként értesüljön bejegyzéseinkről, valamint exkluzív rövidhíreinkről és kvízjátékainkról!
Írjon hülyeségeket politikusainkról! Küldje el szerkesztőségünk címére agymenését!
It's the eye of the tiger, it's the thrill of the KUKA
Ezért szeretem ezt az országot
Utolsó kommentek