Képviselőfánk

Az Abszurdisztán Saga nem más, mint hetente háromszor (kedd, csütörtök, szombat) jelentkező folytatásos sorozatunk, mely az olvasóközönség által jól ismert bel- és külpolitikai figurák szigorúan kitalált cselekedeteit taglalja, ahogy a hatalomért vagy a kockás zokniért küzdenek. Minden egyes aktuálpolitikai utalás csak a véletlen műve!

1. rész - Lázár János egyeduralomra tör

Lázár János összeszorított ököllel bámult ki polgármesteri hivatalának ablakából.

Rettenetesen idegesítették a hírek. Hiába próbálta bevezetni alkotmányos szinten a húsételek bojkottját, újabb és újabb jelentéseket kapott a rajta teli pofával röhögő, romkocsmákban csülköt és pacalt zabáló MSZP-s képviselőkről.

Egy újabb küldönc lépett be az elsötétített szobába, kezében egy vaskos paksamétával.

-         Uram, most érkezett. Az áll benne…

-         Tegye le az asztalra.

-         …a hírek Lendvai Ildikóról szólnak.

-         Azt mondtam, tegye le az asztalra és hagyjon magamra!

A küldönc ijedten tette le dossziéját, majd sebesen kihátrált a teremből. Kifelé menet ki másba is ütközött volna, mint a láthatóan rémült, menekülésben lévő Gyurcsány Ferenccel?

-         Hát maga meg mi a nyavalyát keres itt? – kiáltotta döbbenten.

-         Üldöznek a Jobbikosok! – lihegte rémülten a volt miniszterelnök. – Pártelnökké akarnak tenni! Ezt még egyszer nem vállalom be! Pláne nem egy ilyen bohócbandánál! Bújtasson el, kérem?

A küldönc tekintete a minden folyosón megtalálható MSZP-riasztóra esett.
Gyurcsány követte a pillantását.

-         Ne! Ne nyomja meg! Hozatok magának egy nokiásdobozt, csak segítsen eltűnni!

-         Madárnak néz? Maga is csak egy politikus.

-         Nem! Én elsősorban blogger vagyok! Megtartom az ígéreteimet! – kiáltotta Ferenc, de a küldönc addigra meg elindította a riasztást.

Egy hatalmas csapóajtó nyílt meg a volt miniszterelnök feje fölött, ahonnan egy nagy ketrec esett le.

Gyurcsány fogoly volt.

-         Mi lesz így a kapcsolat.hu-val?! – kiáltotta kétségbeesetten.

-         Ezt bízza csak rám – hallott valahonnan egy ismerős hangot.

A Jobbik kommandója ezekben a percekben rontott be Hódmezővásárhelyre. Élükön az álruhás Zagyva György halkan osztotta utasításait:

-         Oké, gyerekek, most berontunk és úgy teszünk, mintha cigányokat keresnénk. Valójában a Gyurcsányt keressük, ő tudomásom szerint nem az. Mindegy. A lényeg az, hogy azt higgyék, mezei hőbörgők vagyunk csupán.

-         Honnan tudjuk, hol kell keresnünk ezt a marhát? – hallatszott egy borízű hang.

-         Tök egyszerű, három összekötőnk van a városban.

-         És ők kik? Honnan fogjuk tudni, kik azok?

-         Van egy összekötőnk az összekötőkkel.

-         Jani, gyere! – kiáltotta a Hódmezővásárhelyen vendégeskedő Kóka János.

-         Magadhoz beszélsz? – kiabált vissza Lázár, aki még mindig az ablakán kibámulva múlatta az időt.

-         Nem, természetesen hozzád! Illene tudnod, elvégre te hívtál ide, hogy Nagy Tervünket végrehajthassuk!

-         Ne aggódj, nem felejtettem el. Mit akarsz?

-         Megvan a Feri.

Lázár János elégedetten csapott a levegőbe.

-         Nagyszerű! Az első lépést ezennel letudtuk. A Jobbikosok megjöttek már?

-         Már megtalálták a várost. Egész ügyesek ahhoz képest, hogy tök sötétek.

-         Komolyan idetaláltak a Zagyva vezetésével? Nem hittem volna. Mindegy is, jó lesz ez. Most azonban össze kell kötnünk őket az összekötőkkel.

-         Miért nem mondjuk meg nekik egyszerűen, hogy hol rejtegetjük Gyurcsányt?

A hódmezővásárhelyi polgármester, ki eddig szobájának árnyaiból felelgetett csak, egy teátrális mozdulattal feltépte az ajtót és Kóka elé állt.

-         Senki sem tudhatja meg, hogy segítünk nekik Feri elfogásában.

Összehúzta a szemöldökét.

-         Vagy azt akarod talán, hogy dicsérő szövegeket hozzon le rólad a kuruc.info?

Kóka összeborzadt.

-         Soha.

-         Na azért – bólintott Lázár. – A három összekötő, mint tudod, Havránek Ferenc, Ágoston Lajos és Rostás Tamás.

-         Igen, tudom, a Rostást én ajánlottam a figyelmedbe! De hogy akarod tudatni a Jobbikosokkal, hogy őket kell keresniük? És hogy fogják őket megtalálni?

-         Lehozatom a Szuperpressben. A helyi lap negyedik oldalán ott fog figyelni az összes címe és telefonszáma. Tök egyszerű.

Kóka Lajos felsóhajtott.

-         Te agyament ökör. Még mindig nem tanultad meg, hogy nem lehet következmény nélkül személyes adatokat publikálni?

-         Ha a kurucék megússzák, nekem se lehet belőle ba…

-         Az lehet, hogy a Pintér félrenéz, de garantálom neked, hogy Viktorka ki fog osztani egy-két atyai pofont – fojtotta le a hangját Kóka. – Már a Tomi twitterezésétől is kiakadt, nem kell ezt még fokozni.

Lázár felsóhajtott.

-         Oké, oké… akkor… akkor majd azt írom, hogy ők szivárogtatták ki a beszédemet. Meg ők vágták meg. Mit tudom én, nem is fontos. A lényeg az, hogy csúnyák és gonoszak és ezért pellengérre állíttatom őket.

-         És mi van akkor, ha a Jobbikosok nem jutnak hozzá a laphoz?

A polgármester elmosolyodott.

-         Nyomattam szórólapokat is.

-         Nagyszerű – vigyorodott el Kóka. – Figyelj, most mennem kell, valamit csinálni kell a Meggyessel, mert tönkrevágja a NENYI-t. Sok szerencsét – veregette vállon kollégáját, majd kilépett az irodából és beszállt szolgálati helikopterébe.

Lázár János sokáig bámult a nagy porfelhőt kavaró légi alkalmatosság után. Hagyta, hogy szépen, lassan elárassza a felgyülemlő harag. Nagy tervei voltak és nem szándékozott sokáig várni a kivitelezésükkel.

Egy gyors mozdulattal Brüsszel felé fordult.

-         Ma Hódmezővásárhely, holnap a világ! - rázta öklét Nyugat-Európa irányába a polgármester.

(folytatása következik)

Képviselőink meglehetősen gyerekesen viselkedtek a hétfői ülés során. A „Mit pofázol bele, kisanyám?” és a „nyaligátor” megnyilvánulások mögött a jelek szerint önzően egyedül elfogyasztott nyalókák, összetaposott homokvárak, öriharik és egyéb óvodai sérelmek állnak. A Képviselőfánk szerkesztősége utánajárt az eseményeknek.

A szomorú szituáció a következőképpen nézett ki: a jelek szerint Jávor Benő nagycsoportos tanuló Paks-mentes Magyarországról beszélt, miközben memóriajátékot játszott a kis Tasó Lacikával, aki ezen megsértődött, fellökte Benőkét és azt kiabálta: „Te nyaligátor!”

Állítólag ezt csak viccnek szánta. Igen ám, de a Benőkével imádatos nagy szerelembe esett Szabó Timike elkezdett veszekedni Lacikával, azt kiáltotta: „Nem tudod végighallgatni?” – majd kiragadta a Tasó gyerek kezéből az aznap ajándékba kapott eperízű nyalókáját és kirohant a játékszobából.

Az események megítélése innentől kezdve már nem egyértelmű. Lacika szerint a galád Timike elfuttában még a következőt is odasziszegte: „Te bunkó!” – Timike szerint viszont ez nem történt meg, csak a Lacika cúna és rossz és állandóan verekszik.

A kiscsoportos Lázár Janika szerint az új gyerek, az Ertsey Katika odament hozzá az udvaron és megkérte, csináljon valamit a Lacikával, mert ő tudja, hogy ők ketten barátok és együtt szoktak homokozni, így biztos tud tenni valamit azért, hogy a Lacika megnyugodjon.

A szálak itt érnek össze: abban minden fél egyetért, hogy Lacika a kis Timi után kiabált, miközben dühödten dobálta Benőkét a memóriajáték darabjaival: „Mit pofázol bele, kisanyám?” – a szegény kisfiú ezt valószínűleg otthon hallhatta, nem él jó körülmények között.

A Lacika egyébként mindig szétveri a homokvárakat és a Timike a Benőkével szokott a bokor mögött puszilkodni. A Katika meg árulkodós.

Az óvónéni mindannyiukat meglegyintgette.

Mint bizonyára minden olvasó tudja, a Földrajzinév-bizottság 20:1 arányban elvetette a kormány repülőtér-átnevezési javaslatát. Következményképp állástalanokká váltak.

Szomorú. Ejtsünk pár könnycseppet a nevek harcában elhullott bölcsész-hősökért.

A szituáció azonban egész egyszerűen az, hogy a kormány javaslatát leszavazó embereket kirúgták. Ez annyira abszurd és jogállamba nem illő cselekedet, hogy a Képviselőfánk szerkesztősége kénytelen alternatív magyarázatokat keresni.

Először is, szinte biztos, hogy a sajnálatos eseménysorozatnak köze van Lázár János korábbi beszédének. Nem bosszúból rúgták hát ki a dolgozókat, hanem azért, mert ez csökkenti az ő értéküket emberileg!

Hogy miért jó ez? A válasz nyilvánvaló.

A közelmúltban megtörtént, ámde elhallgatott ufóészlelések (melyek elsősorban részeg portásunktól származnak) alapján biztosra vehető, hogy Magyarország területén narancsszínű marslakók szálltak le. Színük alapján kikövetkeztethető, hogy a kormánypárti erőkkel kötöttek interplanetáris koalíciót, céljukról egyelőre még nincs információnk. Az azonban bizonyos, hogy érkezésük oka elsősorban az volt, hogy humanoid létformákat küldjenek a Marsra, bevizsgálás céljából.

Namármost, az ország produktivitásának szempontjából életbevágó, hogy értéktelen embereket küldjünk új szövetségeseinknek. Az „értéktelen” szó definícióját köztársasági elnökünktől akarták megkérdezni, akinek azonban értelmező kéziszótárra lett volna szüksége a segítségnyújtáshoz – azt pedig két nappal korábban megette a köztársasági őrezred dühös vombatja, amit még Kadhafitól kaptak ajándékba a forradalom kitörése előtt.

Maradt tehát Lázár János beszéde.

Természetesen az is egy lehetőség lett volna, hogy valamelyik mélyszegény kistérségből ragadnak el húsz embert, de az feltűnő lett volna. Sokkal jobb módszert választottak hát: fogtak húsz dolgozót, mindet kirúgták (ezáltal értéktelenné téve őket, ne feledjük), majd míg a média a kirúgásokon csámcsogott, az összeset elküldték a Marsra.

Kíváncsian várjuk az ellenszolgáltatásként küldött marslakók érkezését.

A Képviselőfánk blog szerkesztősége nem teljesen biztos benne, hogy a terv beválik, de mindenképpen támogatja a kormány kísérleteit, hogy elkerüljük A világok harcát.

Oknyomozó riportereink egyelőre nem találtak összefüggést a Kerényi-szekta és a marslakók látogatása között.

Kép: Photoshop-briganti

Avagy: Ami Lázár János beszédéből kimaradt.

A média és az ellenzék egy emberként harapott rá Lázár János, hm, hogy is fogalmazzunk, pénzhiányosokat nem kedvelő elmélkedésére. Az ominózus beszéd részleteiről készült hangfelvétel azonban hiányos. A Képviselőfánk bloghoz eljutott a kimaradt részek átirata, s bár némi gyanakvással kezeljük a szöveg tartalmát, igazából el is tudjuk képzelni, hogy valami hasonló hangzott el a sötét hódmezővásárhelyi éjszakában.

A Fidesz vasöklű élharcosa a következőképp fogalmazott:

"Én soha nem szégyelltem, hogy mim van, én dolgozok keményen... én abba a miliőben nőttem föl, hogy a munka nem szégyen, a munka eredményét se kell szégyellni, az ember kaparjon, gyűjtsön, építkezzen kockáról kockára. Aki erre nem képes, akinek nincs semmije, az annyit is ér. Azt gondolom. Aki nem vitte semmire az életbe, az annyit is ér, ezt tudom mondani. Az... annak annyi az élete. Ez az én véleményem egyébként.

(vágás) Átváltották az euróbetétet, átváltották a svájci betétet, mije van a gyereknek. Azt remélem, hogy a hódmezővásárhelyi lányos anyukák legalább ebből a közérdekű tájékoztatásból érzékelték, hogy 20 év múlva jó parti lehet Lázár János Boldizsárból, hogyha a kamat és a forint-euró árfolyam az jól alakul a következő években, lesz valami alapbázis megtakarítás (itt megszakad)"

A fentiek már minden egyes hírportálon olvashatóak. Most azonban eddig ismeretlen részleteket olvashatnak, exkluzív a Képviselőfánknak eljuttatva (illetve, hogy pontosak legyünk, a szerkesztőség melletti kocsmában mesélte valaki egy postásnak, aki ezt rákörmölte egy levél hátuljára, aminek borítékját a szelektív hulladékgyűjtés jegyében kidobták, majd a szerkesztőség különbejáratú szeméttúrója találta meg):

[…] Ez az én véleményem egyébként. Ha már itt tartunk, holnaptól tankkal fogok közlekedni a Belvárosban, a francnak kellett volna az a ronda Audi. Ezzel a nagy szörnnyel egyrészt a sebességhatárokat sem fogom tudni átlépni, tehát nem kell az a lézerizé sem, másrészt meg méltatlannak érzem frakcióvezetői pozíciómhoz, hogy a torlódásoknál meg kell állnom. Na de majd most! Laposra fogom taposni az utamat lassító, értéktelen egyedeket. Tankkal járni nem szégyen, akinek csak Suzukira futja, az annyit is ér, ezt tudom mondani. Vagy ezt már mondtam volna?

Különben is, a tank egy remek befektetés, a fiam jövőjét is tovább építgethetném vele. Nem értem, miért nem sikerült kijárnom Viktornál egyfajta Lex Boldizsárt, pedig szívesen kinevezném a gyereket nyelvvédelem-kettősügynöki biztosnak (a pozícióról itt olvashatnak – a szerk.). Jó, mondjuk még most tanul beszélni, de hát nem lehet elég korán kezdeni, nem?

Megjegyzem, nem mindenki kerül ám olyan helyzetbe, hogy alkotmánybíróság-kiherélő törvényjavaslatokat nyújtson be. Persze ehhez is dolgozni kell. Mondjuk azok, akik frinc-franc médiatörvényeket nyújtogatnak befele, csak azért, hogy aztán elkaszálják őket, szerintem annyit is érnek. Paragrafusról paragrafusra kell építkezni.

Ja, mint polgármester, élhetek majd a fiam esküvőjén az első éjszaka jogával? Vagy az már tényleg túlzás lenne?

Lájkolja a Képviselőfánk Facebook-oldalát, hogy elsőként értesüljön bejegyzéseinkről, valamint exkluzív rövidhíreinkről és kvízjátékainkról!

Bulvárhíreinkről a Botrány!-on olvashatnak, mely itt érhető el és itt lájkolható.

Amennyiben megtudott valami nagyon érdekes, nagyon furcsa, a valóság határait kívülről feszegető politikai érdekességet, küldje el szerkesztőségünk címére és virtuális képviselőfánkkal jutalmazzuk!