A szabad gondolatáramlás légifolyosóján diszkrét félhomályban megbúvó Európa Büfé előtt ma nem másba botlottam, mint a politikai futballpályák két fenegyerekébe, Orbán Viktorba és Daniel Cohn-Benditbe. Amikor megláttam őket gőzölgő fejjel, azt hittem, hogy még mindig a január 19-i Európa Parlamentbeli vitájukat folytatják, ám közelebb érve rá kellett döbbennem, hogy csak a kezükben tartott latte macchiattók gőzölögnek, a két politikus pedig, mint két anekdotázó csapatkapitány az öregfiúk meccs után, kedélyesen diskurál.
Vajnágh Domokos írása
- Már attól féltem, nem válaszolsz Brüsszelnek – mondta Daniel Cohn-Bendit, az üvegpoharában váltakozó fehér és sötétbarna csíkokban gyönyörködve. Szívesen belekortyolt volna már kávéjába, de mint aki attól fél, hogy valaki azt gondolja róla, nem tűri a sötétbarna és a fehér békés egymás mellett élését, nem mert belekavarni.
- Ugyan, nem gondolod, hogy ekkora öngólt rúgok magunknak – mondta Orbán Viktor és Daniel Cohn-Bendit-től nem zavartatva magát határozott mozdulattal megkavarta saját kávéját, mely pillanatok alatt egynemű világosbarna színbe olvadt. – Csak hát meg kellett várnom a határidő végét, hadd higgye mindenki, hogy minket nem hajt a tatár.
- Persze, persze, a keménység látszatát fent kell tartani – mondta Daniel Cohn-Bendit és minekután Orbán Viktor megtette az első lépést, ő is nyugodtan megkavarta saját kávéját.
- Jut eszembe, Viktorkám, nincs kedved megismételni a januári csörténket? Mindkettőnk népszerűségére ráférne. A baloldali és jobboldali sajtó egyaránt zabálta.
- Nagyon szívesen, Danikám, csak a vívást hagyjuk ki belőle.
- Mi bajod a vívással? Az egy igazán nemes sport – kérdezte Daniel Cohn-Bendit szemöldökét felhúzva, majd nagyot kortyolt kávéjából.
- Önmagában semmi, de most itt van nekem ez a mi bajvívónk, a Schmitt Pali, akit még az én beépített embereim és bértollnokaim se tudnak kimosdatni a plágiumbotrányából.
A Fidesz az MSZP-nek könyörög...
Barroso nem hajlandó fogadni Orbánt!
Botrány! Cohn-Bendit letökfejezte Orbánt!
Az IMF felvásárolná Magyarországot
- Akkor nevezzük verbális pankrációnak, nekem mindegy – mondta Daniel Cohn-Bendit, majd letörölte szája széléről a ráragadt tejhabot. – Mit szeretnél, most miért essek neked?
- Tulajdonképpen mindegy, én úgyis mindenből kibeszélem magunkat – felelte Orbán Viktor és ő is nagyot kortyolt kávéjából. – De most már, ha lehet, ne feszegessük ezt a média témát, már úgyis mindenkit csak untatnánk vele.
- Romakérdés?
- Hát most az se lenne szerencsés. Ott volt az az ominózus affér a Berlinálén, amikor a minisztériumom néhány túlbuzgó embere szórólapokat osztogatott Fliegauf Benedek romagyilkosságokról szóló filmje után.
- Ne hülyéskedj velem, Viktor! – mondta Daniel Cohn-Bendit és elfeledkezve róla, hogy kezében még ott a félig telt pohár, széttárta kezeit, mire kávéja beterítette a padlót, meg a büfés pultot. Orbán Viktor cipője a csodával határos módon megúszta szennyeződés nélkül.
- Mint az európai liberalizmus két lábon járó szimbóluma, mi a francért támadhatnálak, ha nem a sajtószabadság sárba tiprásáért vagy a cigányüldözésért?
- Mit szólnál az adatvédelmi hatóság függetlenségének sárba tiprásához? – kérdezte Orbán Viktor.
- Megőrültél? Ki a fenét érdekel az adatvédelmi hatóság? – kérdezte Daniel Cohn-Bendit. – Tudják a magyar emberek egyáltalán, mire jó az?
- Dehogy tudják. No de mióta érdekelnek téged a magyar emberek, öreg barátom? – kérdezte Orbán Viktor a rá annyira jellemző kaján vigyorral a szája szegletében és kihörpintette a maradék kávét is poharából.
- Hát, amióta téged, Viktorkám – mondta Daniel Cohn-Bendit és elnézést kérőn intett a visszaérkező büfésnőnek, amiért beterítette a pultot. A büfésnő, egy molett szőke, középkorú hölgy fintorogva csóválta a fejét, mintha csak azt mondaná, politikus, mi mást várnánk tőle, de szó nélkül előkapott a pult alól egy rongyot és nekiállt eltakarítani a kávéfoltot.
- Erről van szó! – mondta Orbán Viktor. – Örülök, hogy így megértjük egymást. Hidd el, ez a leghálásabb téma mindkettőnk számára! Senki sem ért belőle semmit, és már úgyis megoldottuk a kérdést. De azért te kedvedre üvöltözhetsz velem egy sort, én pedig majd szokás szerint jól megvédem magunkat, közben elsütök néhány lózungot Magyarország sérthetetlen függetlenségéről, ahogy a múltkor is. Esetleg, ha a kamera megint rád szegeződik a beszédem alatt, megint elmutogathatnád, hogy én mennyire hülye vagyok. Az a múltkor is nagyon hitelessé tette a vitánkat.
- Úgy gondolod? – kérdezte Daniel Cohn-Bendit és az újfent tisztává varázsolt büféspultra tette kiürült poharát.
- Határozottan – mondta Orbán Viktor, és ő is a pultra tette poharát.
- És mi legyen az új elem? – kérdezte Daniel Cohn-Bendit az órájára pillantva.
- Új elem? - kérdezte Orbán Viktor csodálkozva.
- Valamivel fel kéne dobni a műsort. Mégse játszhatjuk el szóról szóra ugyanazt, mint a múltkor.
- Mit szólnál hozzá, ha a végén egy felütésemre reagálva nekiesnél a Jobbikosoknak?
- Jobbikosoknak?
- Ők azok az árpádsávos zászlót lobogtató, cigányozó, magyar gárdás bagázs, akik nem szavazták meg az uniós fiskális paktumhoz való csatlakozásunkat.
- De hát nemrég még te is ellenezted, nem?
- Elfelejtetted, hogy én milyen bámulatosan tudom változtatni az álláspontomat. Most már teljes mértékben elkötelezett híve vagyok a fiskális paktumnak.
- Csak egyet árulj el nekem, barátom – mondta Daniel Cohn-Bendit és átkarolta Orbán Viktor vállát. - Mit nyerek én mindezzel?
- Nem elég, hogy rúghatsz nekem egy gólt a forradalmárok öregfiúk bajnokságában? A szocik otthon biztosan szobrot állítanak neked érte.
- Az nagyszerű, de azért valami kis bizniszt is gründolhatnál nekünk, ha már a SODEXO-t kigolyóztátok.
- Légitársaság nem érdekel benneteket?
- Na menj a …!
Vendégszerzőnk, Vajnágh Domokos blogja itt olvasható.
Lájkolja a Képviselőfánk Facebook-oldalát, hogy elsőként értesüljön bejegyzéseinkről, valamint exkluzív rövidhíreinkről és kvízjátékainkról!
Írjon hülyeségeket politikusainkról! Küldje el szerkesztőségünk címére agymenését!
Ccc...
Utolsó kommentek