Képviselőfánk

Képviselőink meglehetősen gyerekesen viselkedtek a hétfői ülés során. A „Mit pofázol bele, kisanyám?” és a „nyaligátor” megnyilvánulások mögött a jelek szerint önzően egyedül elfogyasztott nyalókák, összetaposott homokvárak, öriharik és egyéb óvodai sérelmek állnak. A Képviselőfánk szerkesztősége utánajárt az eseményeknek.

A szomorú szituáció a következőképpen nézett ki: a jelek szerint Jávor Benő nagycsoportos tanuló Paks-mentes Magyarországról beszélt, miközben memóriajátékot játszott a kis Tasó Lacikával, aki ezen megsértődött, fellökte Benőkét és azt kiabálta: „Te nyaligátor!”

Állítólag ezt csak viccnek szánta. Igen ám, de a Benőkével imádatos nagy szerelembe esett Szabó Timike elkezdett veszekedni Lacikával, azt kiáltotta: „Nem tudod végighallgatni?” – majd kiragadta a Tasó gyerek kezéből az aznap ajándékba kapott eperízű nyalókáját és kirohant a játékszobából.

Az események megítélése innentől kezdve már nem egyértelmű. Lacika szerint a galád Timike elfuttában még a következőt is odasziszegte: „Te bunkó!” – Timike szerint viszont ez nem történt meg, csak a Lacika cúna és rossz és állandóan verekszik.

A kiscsoportos Lázár Janika szerint az új gyerek, az Ertsey Katika odament hozzá az udvaron és megkérte, csináljon valamit a Lacikával, mert ő tudja, hogy ők ketten barátok és együtt szoktak homokozni, így biztos tud tenni valamit azért, hogy a Lacika megnyugodjon.

A szálak itt érnek össze: abban minden fél egyetért, hogy Lacika a kis Timi után kiabált, miközben dühödten dobálta Benőkét a memóriajáték darabjaival: „Mit pofázol bele, kisanyám?” – a szegény kisfiú ezt valószínűleg otthon hallhatta, nem él jó körülmények között.

A Lacika egyébként mindig szétveri a homokvárakat és a Timike a Benőkével szokott a bokor mögött puszilkodni. A Katika meg árulkodós.

Az óvónéni mindannyiukat meglegyintgette.

Mint bizonyára minden olvasó tudja, a Földrajzinév-bizottság 20:1 arányban elvetette a kormány repülőtér-átnevezési javaslatát. Következményképp állástalanokká váltak.

Szomorú. Ejtsünk pár könnycseppet a nevek harcában elhullott bölcsész-hősökért.

A szituáció azonban egész egyszerűen az, hogy a kormány javaslatát leszavazó embereket kirúgták. Ez annyira abszurd és jogállamba nem illő cselekedet, hogy a Képviselőfánk szerkesztősége kénytelen alternatív magyarázatokat keresni.

Először is, szinte biztos, hogy a sajnálatos eseménysorozatnak köze van Lázár János korábbi beszédének. Nem bosszúból rúgták hát ki a dolgozókat, hanem azért, mert ez csökkenti az ő értéküket emberileg!

Hogy miért jó ez? A válasz nyilvánvaló.

A közelmúltban megtörtént, ámde elhallgatott ufóészlelések (melyek elsősorban részeg portásunktól származnak) alapján biztosra vehető, hogy Magyarország területén narancsszínű marslakók szálltak le. Színük alapján kikövetkeztethető, hogy a kormánypárti erőkkel kötöttek interplanetáris koalíciót, céljukról egyelőre még nincs információnk. Az azonban bizonyos, hogy érkezésük oka elsősorban az volt, hogy humanoid létformákat küldjenek a Marsra, bevizsgálás céljából.

Namármost, az ország produktivitásának szempontjából életbevágó, hogy értéktelen embereket küldjünk új szövetségeseinknek. Az „értéktelen” szó definícióját köztársasági elnökünktől akarták megkérdezni, akinek azonban értelmező kéziszótárra lett volna szüksége a segítségnyújtáshoz – azt pedig két nappal korábban megette a köztársasági őrezred dühös vombatja, amit még Kadhafitól kaptak ajándékba a forradalom kitörése előtt.

Maradt tehát Lázár János beszéde.

Természetesen az is egy lehetőség lett volna, hogy valamelyik mélyszegény kistérségből ragadnak el húsz embert, de az feltűnő lett volna. Sokkal jobb módszert választottak hát: fogtak húsz dolgozót, mindet kirúgták (ezáltal értéktelenné téve őket, ne feledjük), majd míg a média a kirúgásokon csámcsogott, az összeset elküldték a Marsra.

Kíváncsian várjuk az ellenszolgáltatásként küldött marslakók érkezését.

A Képviselőfánk blog szerkesztősége nem teljesen biztos benne, hogy a terv beválik, de mindenképpen támogatja a kormány kísérleteit, hogy elkerüljük A világok harcát.

Oknyomozó riportereink egyelőre nem találtak összefüggést a Kerényi-szekta és a marslakók látogatása között.

Feltehetőleg Kafka ihlette az ózdi polgármester legújabb ötletét, miszerint ha sikerül elérni, hogy a költségvetésnek ne legyenek hiányosságai, csináljunk egyet – mégpedig egy, a polgármesternek és az alpolgármesternek felajánlott jutalommal.

Az ötlet lényege természetesen nem lehet más, mint az, hogy görbe tükröt tartsanak a magyar önkormányzati rendszer és az átláthatatlan államigazgatás elé. Mi másért is adnának oda extra pénzt csak azért, mert maradt pénz?

A hivatalos állásfoglalás szerint a havi bruttó 538700 illetve 484300 forint fizetés nem motiválja kellőképpen Fürjes Pál polgármester, illetve Fazekas Zoltán alpolgármester urakat. Más magyarázat nincs arra, hogy miért jár egy havi fizetésnek megfelelő extra zsozsetta az ezt bizonyára nagy örömmel elfogadó uraknak azért, ha (egyszerűen fogalmazva) rendben van a költségvetés.

Lehet, hogy a tizenharmadik havi nyugdíj intézményét akarják maguknak reprodukálni, nehogy már a dolgozó ember diszkriminálva legyen?

Ózdon egyesek szerint szintén tervezik a következő intézkedéseket:

-         ötvenforintos levegővételi prémium a köztisztviselőknek (valamint a levegővételszámláló elkészítésére kiírandó tender)

-         tízezer forint minden egyes elfogadott javaslatért

-         a következő önkormányzati választásnál minden jelöltnek annyi forint prémium, ahánnyal több szavazatot kap az MSZP-és jelöltnél

A fentieket állítólag hamarosan a többi önkormányzat is átveszi, természetesen csak és kizárólag annak érdekében, hogy motiválják a képviselőket. A költségvetésen ezáltal ütött Fekete László-méretű lyukat ún. ellenzéki adóval akarják kitömni, aminek ötlete rendkívül egyszerű: az ellenzék csupán hátráltatja a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, ezért minden egyes nyilvánosság előtti megszólalásukért annak hosszától függően ötszáztól ötvenezer forintig terjedő összeget kell adó formájában befizetniük.

Valahol persze teljesen elfogadott és természetes, ha valaki jutalmat kap azért, mert jól végzi a munkáját. Sarkosan fogalmazva azonban jelen esetben azért kap jutalmat, mert elvégzi munkáját.

Ha már itt tartunk, hallottam pár egyéb idevágó sztorit. Egyrészt Schumacher prémiumot követel azért, ha áthalad a célvonalon. Állítása szerint nem motiválja eléggé a verseny meg az összes ilyen hülye kis apróság.

Kép: Photoshop-briganti

Avagy: Ami Lázár János beszédéből kimaradt.

A média és az ellenzék egy emberként harapott rá Lázár János, hm, hogy is fogalmazzunk, pénzhiányosokat nem kedvelő elmélkedésére. Az ominózus beszéd részleteiről készült hangfelvétel azonban hiányos. A Képviselőfánk bloghoz eljutott a kimaradt részek átirata, s bár némi gyanakvással kezeljük a szöveg tartalmát, igazából el is tudjuk képzelni, hogy valami hasonló hangzott el a sötét hódmezővásárhelyi éjszakában.

A Fidesz vasöklű élharcosa a következőképp fogalmazott:

"Én soha nem szégyelltem, hogy mim van, én dolgozok keményen... én abba a miliőben nőttem föl, hogy a munka nem szégyen, a munka eredményét se kell szégyellni, az ember kaparjon, gyűjtsön, építkezzen kockáról kockára. Aki erre nem képes, akinek nincs semmije, az annyit is ér. Azt gondolom. Aki nem vitte semmire az életbe, az annyit is ér, ezt tudom mondani. Az... annak annyi az élete. Ez az én véleményem egyébként.

(vágás) Átváltották az euróbetétet, átváltották a svájci betétet, mije van a gyereknek. Azt remélem, hogy a hódmezővásárhelyi lányos anyukák legalább ebből a közérdekű tájékoztatásból érzékelték, hogy 20 év múlva jó parti lehet Lázár János Boldizsárból, hogyha a kamat és a forint-euró árfolyam az jól alakul a következő években, lesz valami alapbázis megtakarítás (itt megszakad)"

A fentiek már minden egyes hírportálon olvashatóak. Most azonban eddig ismeretlen részleteket olvashatnak, exkluzív a Képviselőfánknak eljuttatva (illetve, hogy pontosak legyünk, a szerkesztőség melletti kocsmában mesélte valaki egy postásnak, aki ezt rákörmölte egy levél hátuljára, aminek borítékját a szelektív hulladékgyűjtés jegyében kidobták, majd a szerkesztőség különbejáratú szeméttúrója találta meg):

[…] Ez az én véleményem egyébként. Ha már itt tartunk, holnaptól tankkal fogok közlekedni a Belvárosban, a francnak kellett volna az a ronda Audi. Ezzel a nagy szörnnyel egyrészt a sebességhatárokat sem fogom tudni átlépni, tehát nem kell az a lézerizé sem, másrészt meg méltatlannak érzem frakcióvezetői pozíciómhoz, hogy a torlódásoknál meg kell állnom. Na de majd most! Laposra fogom taposni az utamat lassító, értéktelen egyedeket. Tankkal járni nem szégyen, akinek csak Suzukira futja, az annyit is ér, ezt tudom mondani. Vagy ezt már mondtam volna?

Különben is, a tank egy remek befektetés, a fiam jövőjét is tovább építgethetném vele. Nem értem, miért nem sikerült kijárnom Viktornál egyfajta Lex Boldizsárt, pedig szívesen kinevezném a gyereket nyelvvédelem-kettősügynöki biztosnak (a pozícióról itt olvashatnak – a szerk.). Jó, mondjuk még most tanul beszélni, de hát nem lehet elég korán kezdeni, nem?

Megjegyzem, nem mindenki kerül ám olyan helyzetbe, hogy alkotmánybíróság-kiherélő törvényjavaslatokat nyújtson be. Persze ehhez is dolgozni kell. Mondjuk azok, akik frinc-franc médiatörvényeket nyújtogatnak befele, csak azért, hogy aztán elkaszálják őket, szerintem annyit is érnek. Paragrafusról paragrafusra kell építkezni.

Ja, mint polgármester, élhetek majd a fiam esküvőjén az első éjszaka jogával? Vagy az már tényleg túlzás lenne?

Lájkolja a Képviselőfánk Facebook-oldalát, hogy elsőként értesüljön bejegyzéseinkről, valamint exkluzív rövidhíreinkről és kvízjátékainkról!

Bulvárhíreinkről a Botrány!-on olvashatnak, mely itt érhető el és itt lájkolható.

Amennyiben megtudott valami nagyon érdekes, nagyon furcsa, a valóság határait kívülről feszegető politikai érdekességet, küldje el szerkesztőségünk címére és virtuális képviselőfánkkal jutalmazzuk!

Schmitt Pál, hazánk köztársasági elnöke, a Fontoskodó Nyelvművelők Területi Divíziójának 0X813-mas kódszámmal operáló ügynöke, ismét súlyos helyesírási hibát vétett.

Annak fényében, hogy Pál korábbi helyesírási ámokfutásait eddig mindig vigyázó bizottsági szemek előtt hajtotta végre, élhettünk a gyanúperrel, hogy elnökünk helyesírása tökéletes, csak egy beépített ember dolgozik a hivatalban és destruál, ezáltal lassítva a nyelvvédelem ötéves tervét.

Ha ezt a gondolatot továbbviszi az ember, eljut az egyértelmű konklúzióhoz: a nyelvvédelem hű lovagját valaki (aki nagy valószínűséggel bizottsági tag) éjjel-nappal követi és szabotálja szabatos helyesírási megnyilvánulásait.

A kérdés csak az: hogyan lehet megtalálni a galádot? Ki tudja: lehet, be kellene állítani az elnöki rezidenciába egy helyesírási szótárral és megnézni, ki fossa össze magát az aggodalomtól. Vagy talán minden alkalmazottat röpdolgozattal kellene ellenőrizni?

A legjobb az lenne, ha felállítanák a Nemzeti Nyelvrombolók Utáni Kutatás Bizottságát, megfelelően nagy költségvetéssel és rengeteg tanácsadói szerződéssel, hogy titokzatos boszorkánykonyhájukban pár hónap alatt kifőzzék a gaz leleplezésére szolgáló csoda-tervet.

…

Hacsak… van egy másik lehetőség is.

Mi van akkor, ha köztársaságunk elnöke kettős ügynök?

Mi van akkor, ha a Fontoskodó Nyelvművelők Területi Divíziója mellett titokban a Léha Tizenévesek És Roszulhejesirók Hadseregének oszlopos tagja is?
Amennyiben erről van szó, sürgősen számot kell vetnünk önmagunkkal és döntéseinkkel. El kell döntenünk, lehetséges-e, hogy a nyelvünk védelmét egy kettős ügynök irányítsa. Át kell gondolnunk, van-e rációja annak, hogy az álamfő és álomás szavakat egy l-lel írja bárki is. Ha van mögötte logika és a tett megmagyarázható, a megbocsátás aranyszín díszkoszorújának kibonthatatlanul hosszú, értelmetlen és nevetséges metaforája minden problémánkat megoldja.

Az ominózus üdvözlet két általános iskolai szintű nyelvtani hibával.

("Első álamfői látogatásom első álomásán. Köszönettel: Schmitt Pál, 2010. szept. 7.")

Kérdéseink megválaszolására akkor vannak a legjobb esélyeink, ha felállítunk egy újabb bizottságot, a neve Nemzeti Nyelvi Kettős ügynök-Kiszűrő Bizottság lenne. A Széll Kálmán tervbe még pont beleférne így utólag. Vagy akár az Alkotmánytervezetbe is!

Schmitt Pál: nyelvvédő, a huszonegyedik század Kazinczyje, vagy egész egyszerűen rossz helyesíró? A kérdésre a választ csak az átvilágítás hozhatja meg.